AHa egyszer valaki azt mondta volna nekem, hogy arról fogok írni, hogyan változtatom meg az életem, biztosan kételkedve fogadtam volna. Leginkább azért, mert bár szívesen indultam volna el jóval hamarabb ezen az úton, be kell valljam, hogy ennek csak a bátorság szabott gátat.

Mindig is írni akartam és legfőképp lefogyni. Írni azért, mert gyerekként is a billentyűzet vagy a toll jelentette az érzelmeim kifejezését regények és versek formájában. Lefogyni azért, mert ez volt az egyetlen olyan küzdelem számomra, amelyen sosem tudtam túllendülni.

Lefogyni könnyű: nem kell enni és mozogni kell!

...hangzott el ez a kijelentés már oly sokszor, de ha valóban ennyire könnyedén menne, akkor nem jelentene világot megrendítő problémát a túlsúly. De sajnos jelen van minden kontinensen, ahogy természetesen az ehhez szorosan kapcsolódó fitnesz mozgalom is. A kövérség és az egészséges életmód követése pont ugyanannyira köztudatban hangzatos téma, az emberek java része küzd ezzel egész élete során.

Belevágni, benne lenni és végigcsinálni mégsem annyira egyszerű, mert létezik az elménk és szívünk közötti mentális kapcsolat, amely az érzelmeinken keresztül irányítja a kitartásunkat, az önfegyelmünket, az  őszinteségünket, a megalkuvásunkat, az akaratunkat. Hat ez ránk olyannyira, hogy esetekben az irányítást is átveszi a tudatunk felett és bár nagyon is tisztában vagyunk a kövérség súlyos szövődményeivel, mégsem teszünk meg mindent ennek leküzdéséért. Mentális fáradásunk okán a harcot feladjuk, a fegyvert letesszük, és engedünk a csábításnak, míg nem jön egy bizonyos nap, amikor valami megváltoztatja a belső motivációnkat.

Ez a motiváció csak akkor hat, ha valóban bennünk született, nem másért és mások kedvéért vagy épp bántó megjegyzéseiért, hanem saját magunkért tesszük fel a kérdést, hogy merre tovább... Itt jönnek a fogadalmak, a tervezések, a fellángolások, és ha ezen a ponton valóban erős küldetésnek tekintjük a jelenlegi "háborút", akkor biztosan nem fogunk önként levonulni a harctérről.

Mondom ezt 1 évnyi életmódváltás után. Az én harcom nagyon messziről indul, 12-13 év távlatában beszélhetünk az érzelmi evés okozta kövérségi depresszióban való fetrengésről. Szó szerint dagonyáztam az önsajnálatban, az ételfüggőségben, és tudtam, hogy a halálba eszem magam. Miközben egy évvel később konstatálhatom, hogy ha egy évvel korábbi énem ismerte volna a jelenlegi életem alakulását, biztosan sprint futásban indult volna el, hogy teljen el ez a közel 365 nap. Nem láttam előre, mi minden fog változni.

Visszatekintve viszont szinte hihetetlen számomra az az út, amit bejártam. Én, az örökké duci lány. Egy csodálatos közösség formálódott körém a fogyi naplómban, ez csodálatos érzés.

4 iskolai képzést kezdtem el 2017-ben, ebből 2-t kipipáltam. Életmód tanácsadó, majd life coach lettem. Eközben folytatom jelenleg is a fitnesz képzést és a hormontanácsadó képzést. Szeptemberben pedig egyetemre megyek, amihez a héten adom be a jelentkezésemet.

Leadtam a testsúlyom harmadát. És még mindig van hátra  egy harmad, de az örökkön örökké engem kínzó nagy hájbarlang már sokkal kisebb, és kezdem érezni a derekam, a hasizmom, a bordáimat. Egyszerűen változik a testemmel együtt a lelkem is.